Ne csak szemlélője legyél a saját életednek! Kezdd el csinálni!

Ez a történet Tracy Edwardsról szól, aki megvalósította az álmát, hajós navigátor lett. Előtte kirúgták az iskolából, de mert tenni a céljaiért. Megtudhatod, hogyan vált eltévedt kamaszból a legnehezebb óceáni verseny első női vitorláscsapatának kapitányává, és most hogyan segít világszerte a fiataloknak megvalósítani álmaikat. 

Hajót irányítani különleges képesség, semmihez nem hasonlítható érzés – vallja Tracy. Megjegyzem, ez ugyanúgy elmondható egy vállalkozás vezetésére is.

Nincs nagyobb elégedettség Tracy számára, mint kihajózni, és tudni, hogy képes biztonságosan elvinni a csapatát és a hajót egy több ezer kilométerre fekvő másik kikötőbe. Nincs nagyobb elégedettség, mint „kihajózni” a bizonytalan és „viharos” piacra, és a csapatoddal elvinni a „hajódat”, a cégedet a célul kitűzött „kikötőbe.

A tengeren lenni végtelen szabadságérzetet ad, ahol önmaga lehet. Tracynek kedvenc momentuma, amikor a szárazföld eltűnik a látóhatárról. A kaland és a „nincs visszafordulás” érzésének leírhatatlan pillanata ez számára. Csak ő, a hajó és az elemek. Azt kívánja, hogy ezt mindenki legalább egyszer átélje az életében. Egy vállalkozó ezt akár nap, mint nap átélheti.

Ahogy távolodnak a szárazföldtől, úgy közelednek önmagukhoz. Egy üzleti cél elérése is ugyanúgy lehet egy önismereti út mindannyiunknak, hiszen vannak akadályok, kudarcok, megoldhatatlannak tűnő pillanatok… Vajon, mit hoznak ki belőlünk?Nem mindegy, hogyan reagálunk rájuk! Tracytől és kollégáitól függ, hogyan jutnak el a következő helyre, hogyan élik túl, hogyan vigyáznak egymásra, és mit tesznek azért, hogy célba érjenek. Tőled függ, milyen stratégiát, eszközöket használsz a vállalkozásodban, hogyan bánsz az ügyfeleiddel, hogy elérhesd a célodat!

A leggyakrabban azt kérdezik Tracytől: „Hogy lesz valakiből óceáni versenyvitorlázó?” Nagyon jó kérdésnek tartja, melyre nem az a válasza: „Látomásom volt, ami aztán egy álommá, majd megszállottságommá vált.” Az élet nem ilyen. Tracyről tudni kell, hogy az élete nem ment egyenesen A-ból B-be.
15 évesen eltanácsolták az iskolából. A rendkívül türelmes igazgató levelet írt édesanyjának, melyben nagyjából az állt: ha Tracy újra bemerészkedik az iskolakapun, kihívja a rendőröket. Erre édesanyja azzal vigasztalta, hogy az iskolarendszer nem való mindenkinek. Élete legjobb tanácsát adta neki:

„Mindenki jó valamiben, csak meg kell találnod, te miben vagy jó.” Elengedte 16 évesen egy hátizsákkal Görögországba. Hajókon kezdett dolgozni. 17 évesen még nem igazán tudta, mit szeretne csinálni, hagyta, hogy sodródjon az árral. Majd a második transzatlanti úton a kapitány megkérdezte tőle, tud-e navigálni. Mivel nem tudott, elküldték. Ekkor a következő fogalmazódott meg benne: „Nem gondolod, hogy meg kellene tanulnod navigálni? Mi történik, ha átesel a korláton? Ne csak szemlélője légy, ne csak figyeld, amit csinálsz, kezdj el részt is venni benne.”

Ezen a napon kezdetét vette az élete. Két nap alatt elsajátította a navigálást, úgy, hogy nem szereti a számokat. Olyan utak és lehetőségek tárultak fel előtte ezzel, amelyekről korábban nem is álmodott. Sikerült felkerülnie egy, a Whitbread földkerülő versenyen részt vevő hajóra. A verseny végén tudatosult benne, hogy legénységként 230-an vettek részt a versenyen, ebből három nő; az egyik ő volt. Világossá vált számára az is, hogy csapnivaló szakács, de kiváló navigátor. Olyan dolgokat fedezett fel magáról, amiről korábban nem is tudott. Rájött, hogy harcias, küzdő típus, és felfedezte, hogy a másik nagy szenvedélye az egyenlőség. 

Nem is tudta ezt elengedni. Ez már nem csak arról szólt, hogy szeretne hajót navigálni, összeállítani a saját legénységét, a saját csapatát, összegyűjteni a pénzt és megtalálni azt a hajót, melyen navigátor lehet. Ez a nőkről szólt, a világon mindenütt. Ekkor jött rá, hogy valószínűleg, erre fogja feltenni egész hátralevő életét. 

Sikerült összegyűjtenie a pénzt az 1989-es Whitbread földkerülő versenyre. Szponzoruk nem volt, mert senki nem hitt bennük annyira, hogy pénzt adjon nekik. Zálogba adta a házát, és találtak Dél-Afrikában egy előkelő múltú, öreg roncsot, amely már részt vett a Whitbreaden, kétszer is körbehajózva a Földet. 

Sikerült eljuttatniuk a hajót Angliába. Elszörnyedtek, mikor meglátták, hogy néz ki. Kaptak egy ingyen helyet a hajójavítóban. Kiemelték a vízből és újratervezték, szétszedték, a teljes felújítást maguk végezték. A telepen mindenki segítőkész volt velük. Kaptak generátort, hajtóművet. Menet közben alakult ki minden. Tracy szerint nagy előnyünkre szolgált, hogy nem volt előzetes forgatókönyvük arról, hogy egy nőkből álló csapat miként hajózza körül a világot. 

Bármit tettek, az helyénvaló volt. Ezzel vonzották az embereket is. Nem csak nőket, de férfiakat is. Bárkit, akinek mondták már az életében: „Nem tudod megcsinálni, mert nem vagy elég jó”. Nem számított sem a nem, sem a származás, sem a bőrszín, vagy bármi más. 

Maiden a szenvedélyükké vált. Nehéz volt pénzt gyűjteni, a cégek nem támogatták őket, mert úgy gondolták, hogy odavesznek. Végül Husszein, Jordánia királya vállalta a Maiden támogatását. 

A béke és egyenlőség üzenetével vitorlázták körbe a világot. Csak az ő hajójuknak volt üzenete a versenyen. Két szakaszt nyertek meg a Whitbreaden, a két legnehezebb szakaszt, és másodikok lettek az összesítésben. Akkor még fel sem fogták, mekkora győzelmet arattak. Áthaladtak a célvonalon 600 hajó kíséretében a Solent-szorosban, ami hihetetlen érzéssel töltötte el őket.

Megvalósították, amit akartak, és remélték, hogy elértek valami jót, de fogalmuk sem volt akkor, hány nő életét változtatták meg tettükkel. 

Nagyon tetszett Tracy történetében, hogy a nyitottsága vezetett el odáig, hogy felfedezze a képességeit, adottságait, illetve újakat fejlesszen ki. Nem blokkolt le a nehézségek láttán, amikor senki nem szavazott bizalmat neki, amikor nem hittek benne, mégis tette, amire késztetést érzett.

Szép lassan kialakult benne egy küldetéstudat, ami megkülönböztette az összes versenyzőtől!
Tracy is egy vállalkozó volt, aki a nulláról indult, és nyitottságának, kitartásának köszönhetően elérte a célját!